Team Badass V.

Halihóóó:)) Megérkezett végre az 5. fejezet! Sleepy-vel egész végig erre vártunk (ha elkezditek olvasni, rá is jöttök, miért;))  Nem is tudok mást mondani: Enjoy!!

Team Badass vs. The new challanges

Damon döbbenten meredt hátra a legjobb barátjára, aki rosszalló tekintettel nézett vissza rá.
- Megőrültél?! - kérdezte a töritanár, mire a vámpír szemöldöke magasba szökött.
- Én???? Még te kérded?
- Igen! Meg is ölhetted volna!
- Most komolyan emiatt aggódsz?
- Még jó, hogy aggódom miatta! Mi a frászt képzeltél?
- És te?! Ric, elloptál egy gyereket!
- Én? Soha nem loptam el senkit! - tagadta a vádat Ric.
- Ó, tényleg? Akkor az a kölyök merő véletlenségből kötött ki az öledben, mi?
- Nem, elhoztam.
- Mégis minek? - Ric lazaságot színlelve megvonta a vállát és lenézett a gyerekre.
- Olyan egyedül volt...
- Olyan egyedül... mi? - ismételte meg zavartan Damon az imént hallottakat. - Nik, neked nincs semmi hozzáfűzni valód? - a hibrid egész idáig elvarázsolt állapotban ücsörgött az anyósülésen és csak a férfi dühös hangjára zökkent ki ábrándjaiból.
- Mi? - kérdezte kábán.
- Basszus, tesó, Caroline hozzáér egy másodpercre a szádhoz és te egy hétre használhatatlan vagy? Ric ellopott egy gyereket! - kiáltotta.
- Shh!!! Halkabban, hát így kell viselkedni egy gyerek előtt? És mondtam már, hogy nem loptam el! Találtam.

- Ric, vidd vissza a gyereket! Most! - szólt rá ingerülten Damon.
- Ugyan minek? - kérdezte a töri tanár. - Én találtam, az enyém! - mondta dacosan és szorosan magához húzva a kisfiút jelezte a másiknak, hogy ez így is van.
- Nem hozhatsz csak úgy el valamit, pláne nem egy gyereket, hogy ez mostmár a tiéd!! - akadt ki teljesen Damon és egyszerűen nem tudta felfogni, hogy Ric mit nem ért meg azon, hogy ez nem normális amit csinál. - Segíts már Nik! - bökte oldalba a hibridet, aki megrázva fejét tekintett hátra a kocsiban. Mikor Klaus hátratekintett Bobby épp aranyosan játszadozott az új jövevénnyel, aminek láttára mindhárom fiú teljesen elalélt. A kisfiú azzal szórakoztatta magát és persze a sárkányt is, hogy meghúzza Bobby enyhén szúrós farkát és mire a sárkány rátekint addigra Ő elveszi a fejét. A játékot a 3 édesen figyelő férfiszempár mellett a kisfiú hangos fel-fel nevetése is kísérte.
- Most mondjátok azt, hogy nem édes. - szólalt meg Ric szinte boldogságtól könnyes szemekkel.
- Tündéri! - válaszolta halkan Nik és Ő is beszállt ujjaival a Bobbyval féle játékban.
- Na Damon? - nézett a vámpírvadász barátjára. - Még mindig azt, mondod, hogy vigyem vissza? - kérdezte széles mosollyal az arcán.

Damon továbbra is kétségek közt volt, de látszott rajta, hogy a kis csöppség játszadozása a sárkánnyal még az ő szívét is meghatotta. Ric ezt kihasználva kedvesen noszogatta barátját.
- Ugyan már, Damon! Nézz csak rá! A szemei az enyémek! - mondta büszkén. A másik kíváncsian nézett le a kisfiúra és nézett bele tengerkék szempárjába, majd vigyorogva azt felelte.
- Ric, haver, nem akarlak kiábrándítani, de a kölyök inkább az én szemeimet örökölte!
- Kizárt! - rázta a fejét a töritanár. - Ő az én kisfiam! - lenézett az ölében ücsörgő fiúra, és elképzelte tetőtől-talpig Team Badass cuccokban. Az ő fia lesz a legmenőbb a városban! A legkirályabb szülőkkel!
- Én benne vagyok, hogy megtartsuk. - szólalt meg Klaus, aki még mindig a kis duóval szórakozott.
- Kész, le vagy szavazva! Mehetünk haza!
- Elfelejtetted, hogy én vagyok a sofőr?
- És te, hogy én vagyok az apád? Gyerünk, Damon, állj át a sötét oldalra! - a vámpírból kirobbant a nevetés, de beindította az autót és folytatták az utat immáron egy újabb taggal kiegészülve. A gyerek és Bobby egész úton jót játszottak, öröm volt látni, hogy így egymásra talált a két csöppség.
Mikor hazaértek a srácok próbálták Ric nyugodtságát magukra erőltetni, mielőtt beléptek volna a házba, ahol Esther és a többiek engedélyét kellett kiharcolniuk. A hölgyek igencsak illuminált állapotban lehettek még, mert sipító nevetések hallatszottak.
- Gyerünk, Ric. A te fiad. - tolta maguk elé Damon a töritanárt.

- Pont ezért kéne, nekem utóljára bemenni. - magyarázta. - Tudod, meglepetés! - és fejével a karjaiban lévő gyerekre intett. A kisfiú Ric kezeiben, a férfi válla fölött játszadozott a hibrid vállán lévő sárkánnyal nyugodtan, amit Klaus közben telefonjával folyamatosan rögzített. Bobby egy apró lángcsóvát fújt a levegőbe, amin a gyermek először csak ámuldozott majd olyan hangos nevetésben tört ki, hogy furcsálták a fiúk, hogy a lányok még nem halloták meg.
- Haláli ez a gyerek! - nevetett fel hangosan Damon és széles vigyorral nézte a kisfickó kacagását. - Na jó. - csapta össze tenyerét még mindig mosollyal az arcán és rázta meg magát egy kissé, mint akinek vissza kell térnie a feladatához. - Megyek én előre, de ha véletlenül nekem esne mindhárom csak mérgükben, akkor elvárom, hogy segítsetek. - mutatott a fiúkra és egy mély levegő után belépett a házba. - Megjöttünk! - kiáltott fel hangosan, és kabátját felakasztva sétált be a nappaliba. A lányok, több üveg alkohol társaságában, enyhe hangulatvilágításban, tehát szinte majdnem teljesen sötétben elterülve feküdtek vagy éppen ültek a kanapékon és hangosan nevettek. - Látom, mindenki jól van. - állapította meg kedvesen Damon és Elena fotelja mögé lépve, hajolt le a lány ajkaihoz egy apró csók erejéig. - Szia. - suttogta neki halkan. A hasonmás boldog de kissé zavaros mosollyal az arcán nyugtázta, hogy mostmár minden rendben van köztük és simította meg a férfi arcát.
- Szia. - köszönt neki vissza.
- Szóóóóval ... - nyújtotta meg hosszan a magánhangzót. - Jó volt a buli, hah? - nézett körbe, a szinte háborús övezetté vált nappalin.
- De még milyen jó. - áradozott nem éppen józan tekintettel Bex. - Azok a karok és azok a kockák.. ahhh.. - sóhajtott fel sóvárgóan .
- Mi van? - kérdezte Damon. - Kiről beszélsz? - nézett Rebekahra, de a lány látszólag nagyon el volt foglalva gondolataival így barátnőjéhez szegezte ugyanezt a kérdést. - Kiről beszél? - mutatott Bexre.
- Ericről . - válaszolt egyszerűen Elena. - Tudod a True Bloodból. - magyarázta.
- Jahh ... - nevetett fel megkönnyebbülten Damon. - Sorozatokat néztetek.. - kapott nyugtatólag mellkasához. - ... huh.. márt azt hittem, hogy valami pasi volt itt.

- De még milyen pasi! - folytatta Bex. - És Sam és Dean is... És Mark Sloan..aaaahhhh - a hangja egészen elhalt a végére. - De Eric vitte a díjat... életemben nem volt még ilyen jó szexben részem...
- Várjunk csak.. - tartotta magasba egyik kezét Damon, mint akinek épp az esik le, hogy valóban voltak itt fiúk nemrégiben. Elenára tekintett, akinek furcsa mosoly bujkált a szája sarkában. Akárcsak Esthernek. Rebekah-ról nem is beszélve, ő teljesen kivolt. Hirtelen a hasonmásra szegezte a mutatóujját. - Te megcsaltál engem!
- Mi? Dehogy csaltalak meg! - felelte a lány meglepve.
- Akkor áruld el, voltak itt fiúk? Igen?
- Damon, lenyugodnál? Mi ütött beléd?
- Ez a nap más, mint a többi, ezt te is jól tudod.. - lépett be Ric a szobába, az ölében a kisfiúval és vidáman énekelte a dalocskát. - Másként kelt fel reggel a nap és másként járt a hold... - mindenki őket bámulta mostmár, hol a picit, hol az egykori vadászt. - Túl feszült volt a hangulat, gondoltam oldok rajta egy kicsit. - mondta vigyorogva, a gyerek pedig nevetve tapsolni kezdett a produkció befejeztével, mire a töritanárnak felcsillant a szeme. - Végre valaki, aki értékeli a dalaimat!
- Ric, mi az ott a kezedben?! - villant meg Esther szeme dühösen.
- Nem mi, ki! Ő a kisfiúnk!

- TESSÉK!!!??? - kérdezte egyszerre mindhárom lány, és szinte egyidőben pattantak fel a fotelekből.
- Hogy ki Ő? - mutatott csodálkozva a gyerekre Esther.
- Igen, ki ez a gyerek? Honnan szereztétek? - érdeklődött Elena is, miközben Bex csak döbbent de mégis bódultan nézett a férfi és kezében lévő gyerek felé.
- Ne tereld a témát! - szólt idegesen Damon a hasonmás felé. - Kivel csaltál meg??!
- Jajj, Damon. - csapott a lány unottan a levegőbe. - Nem csaltalak meg, oké?! - magyarázta. - Megtehettem volna, de nem tettem mert szeretlek. Érted már? - kérdezte a lány és közben lágyan megfogta a férfi mindkét kezét. - De most komolyan, honnan van a gyerek? - intett fejével a tejfölszőke hajú, azúrkék színű szemű kacagó kisfiú felé.
- Isten ajándéka nekem. - szólt közbe büszkén Ric. - Vagyis nekünk. - kacsintott a sokkot kapott boszorkányra.
- Istent ne keverjük bele. - mondta az éppen érkező Nik vállán Bobbyval. A kisgyerek hangos kacajjal örült meg érkező kissárkány barátjának és amint Klaus közelebb sétált hozzá, hogy tudjanak játszani el is kezdték újra a már megszokottá vált huza-vonát.
- Most nézzétek meg őket. - mondta Ric és szinte a könnyeivel küzdött. - Ennivalóak... - ámuldozott.
- A gyerek szó szerint az. - viccelődött Bex.

Ric védelmezően a karjai közé zárta és elfordította Bextől a kisfiút erre a kijelentésre, amint a vámpírlány csak jót nevetett.
- Elárulnád végre, hol találtad? - sürgette Elena, de a másik csak nem adott rá egyértelmű választ.
- Mondtam már. Ő Isten ajándéka.
- Mióta vagy vallásos, Ric? - érdeklődte Nik vigyorogva.
- Hagyjad már, mindjárt kijelenti, hogy megszállta a szentlélek és így lett a gyerek. - vágta rá Damon, mire a két férfi nevetésben tört ki.
- És mi a neve?
- Még nincs neve. - felelte a vámpír, de Ric rögtön közbe is szólt.
- Hogyne lenne. Már a kocsiban elneveztem! - mondta és láthatóan nagyon büszke volt magára.
- Szegény gyerek. - dünnyögte Damon.
- És hogy hívják, Ric?
- Tóbiás.
A kijelentést síri csend és hullaszag fogadta. Még a tücskök ciripelését sem lehetett hallani.
- Ezt nem mondhatod komolyan, haver. - nyögte ki nagy sokára Damon.
- Miért? - csodálkozott a másik.
- Nem hívhatod a gyereket Tóbiásnak! - adta a gyors magyarázatot Bex. - Nem akarhatod, hogy öngyilkos legyen szegény!
- Miért lenne öngyilkos? A Tóbiás egy szép, tisztességes név! - mondta határozott meggyőződéssel a hangjában Ric.
- Igen, a tanga meg egy alsóneműfajta, mégsem látod, hogy abban riszálnám a seggemet. - felelte Damon, de az egykori vámpírvadász még mindig nem fogta fel.
- Ami azt illeti Damon... bármit kamuzhatsz, hogy mi van épp rajtad.

- Nagyon vicces! -bökte oldalba Damon barátját.
- Nem érdekel a gyerek neve, nem maradhat itt. - törte meg Esther a jó hangulatot. - Ez gyerekrablás Ric, nem is értem, hogy gondolhattad ezt. - akadt ki teljesen a boszorkány.
- Ugyan Anyu, nézd meg milyen aranyos. - nézett Nik kérlelően anyjára és fejével a már kanapéra letett kisfiú felé intett. - Bobbynak is lesz legalább társasága. - próbálta meggyőzni a nőt.
- Nem kisfiam. Ki van zárva! - szólt határozottan.
- De Anyu! - győzködte volna Klaus tovább anyját.
- NEM!! - kiáltott a boszorkány.
- Esther gondold meg. - szólalt meg Elena. - Egy baba feldobná itt az életet. - nézett a nőre majd karját Damon derekaköré fonva bújt a másikhoz közel. - Öröm a háznál egy gyerek. - mosolygott majd szélesen vigyorgó barátjára nézett.
- Drágám, gondold csak meg. - lépett közelebb Alaric Estherhez. - A kapcsolatunk elért már arra a szintre, hogy bevállaljunk egy kisbabát.
-" Megért arra a szintre?" - ismételte hisztérikusan a másik szavait a boszorkány. - RIC!!! Ma reggel jöttük össze! Miről beszélsz? - rázta meg a fejét. - És ha még így is lenne, akkor sem veheted el más gyerekét! - magyarázta.
- Honnan tudod, hogy másé? - fűzte össze dacosan karjait mellkasa előtt a duzzogó töri tanár.
- Mert szerinted csak úgy lepottyant az égből? - vetette fel a lehetetlen kérdést a nő.
- Miért ne? - rántotta meg egyik vállát. - Mondtam már, hogy szerintem Isten aj..
- JAJJJ HAGYD MÁR EZT!!!!!! - ordított közbe a boszorkány. - Nem fogsz tudni meggyőzni! - mondta ingerülten, majd körbenézett. - Egyikőtök sem fog tudni meggyőzni! Vigyétek vissza most a szüleihez, vagy a rendőrségre. MOST! - utasította a többieket.

- De anyuuuuuu!!! - szólalt meg egyszerre mindegyik gyerek boci szemekkel, de azonnal vissza is vedlettek beszari kölykökké, amikor a nő rájuk nézett.
- Deanuuuu!! - szólalt meg a kanapén ücsörgő csöppség is. A szobában lévők egyszerre olvadtak el, amit egy "óóóóóóóóóóóóó" felkiáltással egészítettek ki. Mikor a kisfiú meglátta az előtte olvadozó tömeget hangos kacagásba és tapsolásba kezdett, amitől csak tovább fokozódott a meghitt hangulat. Esther könnyekig meghatva lépett oda a kicsihez és kapta a karjai közé.
- Ó, te világ legédesebb kisfiúja! - azzal szorosan magához szorította és visszafordult a többiek felé. - Itt marad.
Mindenki örömujjongásba kezdett. Ric boldogan lépett oda a nőhöz és gyermekéhez és adott egy apró csókot Esthernek. Aztán még egyet a fiú homlokára.
- Én kis családom!
- Hé, és velünk mi lesz? - panaszkodott Nik. - Tudtommal még mindig az én szülinapomat kéne ünnepelnünk!
- Lejárt lemez lettél, bratyó, fogadd el. - veregette vállba Damon, majd gyorsan csatlakozott a családi öleléshez. A hibrid lebiggyesztette az alsó ajkát, de hamarosan megvonta a vállát és inkább ő is örült újdonsült testvérüknek.
- Mi legyen a neve?
- Komolyan nem értem mi bajotok a Tóbiással... - értetlenkedett Ric, mikor már kibontakoztak az ölelésből.
- Komolyan nem értem, hogy lehetsz ennyire hülye. Tanár létedre. Mondd csak, a diplomádat vetted? Vagy te rajzoltad magadnak?
- Egyik sem! - felelte sértődötten. - Jól van, ha nem jó a Tóbiás, akkor mit szólnátok a Pumuklihoz?
- Azt, hogy felejtsd el. - vágta rá elszörnyülve Damon.
- Szerintem legyen Lucifer! - mondta lelkesen Nik.

- Lucifer? - nézett Bex bátyjra. - Nik ez a gyerek annyira angyali, hogy nem lehet neki ilyen ördögi nevet adni.. - rázta meg a fejét értetlenül. - Mellékesen, mit csináltatok az este? Bibliát olvastatok? Először Ric és az ajándéka, most meg Te ezzel a névvel... - nevetett halkan, amire Nik csak daconas megvont a vállát. - Mit szólnátok a Washington névhez? - tanácsolta a lány.
- Nem 200 éves történelem hősként született Bex, hagyjad már. - szólalt meg Damon.
- És a Lancelot? - ajánlotta a boszorkány és kíváncsian tekintett körbe a többieken.
- XXI. században élünk, könyörgöm. - akadt ki Damon.
- Ha ennyire nem tetszik semmi sem, akkor mit ajánlasz Te? - fordult hozzá flegmán Bex.
- Nos, véleményem szerint, a gyerek neve nem lehet más.. - húzta ki büszkén magát. - ... egy ilyen családban... - mutatott körbe. - ... mint ...
- Mondd már! - szólt rá Nik.
- Mint Bady! - tálalta a többiek elé fantasztikus ötletét. - A Badassből jött. Na? Mit szóltok? - kérdezte vigyorogva a többieket.
- Nekem bejön! - válaszolta Ric és a kisfiúra nézett, majd felkapta az ölébe. - Neked , hogy tetszik a név, kisfiam? Bady? - kérdezte mire a gyerek széles mosollyal az arcán kezdte el Ricet apró tenyerével csapkodni. Ez az Ő korában még simogatásnak minősül.
- Ez édes, de szüksége van egy normális névre is. - szólalt meg Elena, akire kissé durcásan nézett Damon, hogy nem tetszik a névválasztása. - Ne értsd félre kicsim, a Bady tökéletes, de ki kell találnunk neki valami normális nevet is.
- Mit tanácsolsz? - kérdezte Nik.
- Mit szóltok a Jamiehez? - ajánlotta a hasonmás és szemöldökeit felhúzva várta a többiek reakcióját.
- Jamie. - szólalt meg mosolyogva Esther. - Imádom!! - lelkesedett.
- Ez tényleg jó ötlet hugi! - dícsérte meg Klaus is a lányt. Alaric a hóna alatt megfogva az apróságot emelte a magasba és úgy szólalt meg.
- Üdv a családban, Jamie Saltzman alias Bady.

Erre a végszóra még Bobby is a levegőbe emelkedett és ügyetlen szárnycsapkodásokkal próbált meg ott maradni. Amit persze a kis Jamie a szokásos nevetésadaggal fogadott.
- Szerintem Jamie nem is a tiétek... - szakította félbe a nagy örömünnepet Damon cinikus mosollyal az arcán.
- Mi az hogy nem a miénk? - kérdezte Ric durcásan, mire a vámpír csak lustán megvonta a vállát. - Hiszen a szeme is az enyém!
- Már megbocsáss Ric, de te vagy színvak vagy, vagy egyszerűen hülye, mivel nekem van azúrkék szemem, nem neked! És Elenával mi adtunk neki nevet... - kedvesen oldalba bökte a hasonmást, majd játékosan hozzátette. - Szerintem Bady Jamie a mi kis lurkónk, nem?
- Kizárt, Jamie a mi fiúnk! - vágott vissza Ric elszántan, majd lenézett a gyerekre megerősítésért. - Igaz, hogy az én fiam vagy? - válaszként megint megpaskolta újdonsült apja mellkasát.
- Nem akarok vészmadár lenni, de... - kezdte Bex, miközben kételkedve nézte a jól szórakozó Jamiet.
- Hmm? Mi a baj?
- Hát... hány éves lehet Jamie? Kettő, kettő és fél? Szerintem még nem szobatiszta...
- Ric, határozottan a te fiad! - mondta gyorsan Damon és már távolabb is lépett a gyerektől. - Vagyis neked kell majd tisztába tenned, ha baleset lesz.
- Na jó, de mivel? Nincsenek babacuccaink! - tette hozzá Bex.
- Akkor veszünk!
- Éjjel? Szerintem a bababolt már zárva van... - Ric szeme gyanúsan felcsillant és egy már meglepően jól ismert fény költözött bele.
- Ti is arra gondoltok, amire én?
- Hogy ez egy Team Badass küldetés?
- Pontosan!

(az autónál)
- Én vezetek! - szólalt meg Ric és kezében a kulcsokat rázta.
- Nem! Én vezetek, te fogod a fiadat! - szólt rá Damon és kérdés nélkül tépte ki barátja kezéből a kulcscsomót.
- Ne vezessek én? - ajánlotta fel Nik.
- Isten ments! - nevetett fel a töri tanár majd mókásan vállba veregette a hibridet.
- Miért? Jól vezetek! - fakadt ki a férfi. - Legalább 150 évvel több ideje van jogsim mint Neked. - vetette oda a tanárnak.
- Nem úgy értette. - próbálta a Salvatore nyugtatgatni bátyját. - Egyszerűen csak túlságosan aggódik most Badyért, és amilyen elvarázsolt állapotban vagy most Te Caroline miatt.. - emelte fel a vámpír a mondat végén és huncut mosoly ült az arcára.
- Mi van Carrel? - érdeklődött az éppen beszálló Elena.
- Semmi, csak a mi tesókánknak nagyon bejön a vámpírbarbie! - vigyorgott Damon és bátorítóan veregette meg Klaus vállát.
- Nocsak Nik, ez igaz? - érdeklődött vidáman Elena. - Te is tetszel ám neki.. - ejtette ki félhangosan a számára egyértelmű de Niknek világot megváltó jelentőségű mondatot miközben táskájában kezdett el turkálni.
- Mit mondtál???! - fordult izgatottan hátra a hibrid. Damon meg csak halkan nevetni kezdett fivére szerelmes reakcióján.

- Te talán nem tudtad? - csodálkozott Elena. - Pedig Caroline rémes hazudozó. Ez köztudott... akárcsak az, hogy tetszel neki.- Nik olyan fejet vágott, mintha épp a nyertes lottószelvényt tartotta volna a kezei között. az arcára ostoba vigyor ült ki és egy perc múlva már úgy tapsolt és kacarászott... nos, mint Jamie.
- Nik, úgy viselkedsz mint egy két éves... - dünnyögte Damon.
- Ne hagyd abba kisfiam! - biztatta Ric és a kezében már megint ott volt A telefon.
- Legalább most nem engem veszel.
- Mosolyogj a kamerába, Damon! - fordította vigyorogva Ric legjobb barátja felé a készüléket. A vámpír egy ellenállhatatlan arckifejezés kíséretében csókot küldött a kamerának, majd röhögve kisétált a képből.
- Vége a gyereknapnak! Ric, mehet a youtube-ra!
- Youtube? Ne röhögtess... Twitter!!
- Mi ez a twitter-mánia? - kíváncsiskodott Elena. - Ric vállat vont.
- Sok követőm van.
- Nem hiszem, hogy bárkit is érdekelne az a sok baromság, ami a fejedből pattan ki... úristen 149367 követőd van?! - döbbent le Damon, amit a másik egy széles vigyorral illetett.
- Jó, mi?
- Fiúk! Elena! Beszállnátok végre ebbe az átkozott autóba? - kiabálta Bex odabentről.

(babaáruház előtt)
- Baba! - szólalt meg Jamie mikor Ric karjaiban mutatott a hatalmas Baba áruház felé.
- Baba bizony! - helyeselt Esther és finoman megsimogatta Jamie tarkóját, majd szerelmesen és boldogan tekintett a töri tanárra és egy lágy csókot lehelt annak ajkaira.
- Jajjj ez nem igaz! - akadt ki megint Bex és a levegőbe csapott. - Nik, nem látnád meg legalább egyszer ezeket Te? - mutatott erőteljesen anyjára és Ricre.
- Öhh... nem! - vágta rá színlelt gondolkodás után a hibrid és Bobbyt a vállára rakva állt húga mellé.
- Szóval a terv. - kezdte izgatottan Ric.
- Nem kell terv. - rántotta meg egyik vállát Damon.
- Terv mindig kell. - válaszolt Ric.
- De mondom, hogy nem. - veszekedett a vámpír.
- Hidd már el, hogy igen. - erősködött a másik.
- Befejeznétek? - kérdezte közbe hangosan Bex, mire mindketten befogták a szájukat és a lányra figyeltek. - Köszönöm. - mondta és kezébe véve az irányítást adta ki az utasításokat. - Anyu és Ric. - kezdte a lány.
- Szólíts nyugodtan csak Apunak. - ajánlotta fel az ex vámpírvadász kedvesen.
- Nem foglak. - vágta rá Bex, mire háta mögül csak halk nevetést hallott meg Nik, Damon és Elena felől. - Szóval Ric és Anyu, veletek lesz a kisöcsi, vegyetek meg neki mindent amire szüksége van. Én Bobbynak fogok vásárolni, amíg Nik kint fog vele őrködni, és megtanítja végre repülni, mert nem férünk el tőle a kocsiban.
- Bobby csak 30 cm! - fakadt ki Nik sértődötten. - És csak fél napos, mégis mit vársz tőle?
- Egyszer felnő Nik és nem ülhet mindig a válladon.. - magyarázta a lány.
- Velünk mi lesz? - kérdezte a hasonmás, feladat híján. Bex Elena felé fordult és egy vállrándítás után újra megszólalt.
- Nem tudom, Ti azt csináltok amit akartok. Kimenőt kaptok. - viccelődött a lány. - Talán megkérhetnéd Damont, hogy elégítse ki a vágyaidat. - célozgatott erősen az Ősi vámpírlány amikor is tekintete találkozott a hasonmáséval és egyszerre kezdtek el hangosan kuncogni.
- Baromi viccesek vagytok. - mondta sértődötten Damon , amire Elenától csak egy "nyugodj meg csak vicc volt" puszit kapott az arcára.
- Jégkására gondoltam Te nagyon hülye. - válaszolt Bex a férfinak. - Csak mert egész este azt akart inni a barátnőd.

- Kislányom én láttam ám, hogy twitteren te is hozzájárultál a világtrendhez Damon... khm... problémájával kapcsolatban.
- Mondtam már, hogy nem vagyok a lányod!
- Nem mondhatjátok, hogy az egész világ tud róla! - nyögött fel keserűen Damon.
- Nem mindenki. - nyugtatta Ric a barátját. - Csak azok akiknek van internetük, vagy olyan ismerősük, akiknek van.
- Kösz, Ric, most sokkal jobb. - dünnyögte a vámpír, a töritanár pedig hátba veregette.
- Látod? Számíthatsz rám... én törődöm Veled! - mondta, a többiek pedig hangos nevetésbe kezdtek.
Miután mindenki követte a számára kiosztott utasításokat, Nik odakint maradt Bobby-val a vállán. Igaza volt Bexnek, nem maradhat élete végéig a sárkány az Ő vállán.
- Oké, Bobby, most repülni fogsz! - jelentette ki a hibrid, de a sárkány csak kényelmesen elhelyezkedett a vállán készen arra, hogy aludjon. - Na azt már nem! - azzal leemelte Bobby-t, aki válaszul egy lángcsóvát köhögött fel gazdája arcába. - Bobby! - szólt rá szigorúan, amikor egy ismerős hang szólalt meg a háta mögött.
- Igazad volt... valóban egy veszedelmes fenevad. - Klaus sietősen megpördült a tengelye körül és Caroline-nal találta szemben magát. - Szia. - mosolyodott el a lány.
- Szia. - végignézett a szőkeségen, aki immár visszavedlett hétköznapi valójába. - Vége a munkának, mi?
- Szerencsére! Képzeld, volt ma egy szülinapos kuncsaftom is.
- Valóban? - adta a hülyét Nik. Caroline bólintott.
- És Bobby tud már repülni? - nézett le a földön mászkáló sárkányra.
- Fél napos még... - kelt az apró teremtmény védelmére, mire a lány nevetve leguggolt a sárkány mellé és gyengéden végigsimított pikkelyes bőrén. Klaus követte és már mindketten szinte a földön toporogtak. - De valamennyire tud, csak most lusta.
- De majd nagy és erős lesz és lehet majd rajta repülni! - felpillantott Nikre, de nem mondta ki, ami mindenképpen ki akart szándékozni az ajkai közül, úgyhogy a hibrid tette meg helyette, csak kérdés formájában, mialatt egyre közelebb hajoltak egymáshoz.
- Szeretnél majd eljönni velem repülni rajta? - a csók már majdnem bekövetkezett, amikor egy buta, idegesítő, esetlen hang félbeszakította őket.
- Hát ti mit csináltok?

(bent a boltban)
- Már majdnem minden megvan. - nézett fel jegyzetéből Esther és a gyerekkel játszó töri tanárt kezdte el figyelni. A nő végre teljesnek és boldognak érezte magát. Habár nem minden gyerek élt vele együtt, sőt Elijaht és Kolt már hónapok óta nem is látta, de a boszorkány mégis felhőtlenül boldognak mondhatta magát. Talált egy férfit aki szereti és akit Ő is szeret, aztán Damon és Elena , akiket szinte már sajátjaiként szeretett és most itt van Bady. Ez az aprócska, tömör öröm és szeretet. - Ric. - szólalt meg lágy, halk hangon a nő, arca titokzatos mosolyt rejtett magában. A férfi a hang felé kapta a fejét és Jamiet ráültetve egy asztalra válaszolt.
- Igen Kedves?
- Azt hiszem szeretlek. - mondta Esther a bűvös varázsszót. Ric szinte lefagyott egy pillanatra a nő szavainak hallatán, de közben szívében valami megmagyarázhatatlan melegség kezdett el szétáradni, majd kellemes mosollyal az arcán válaszolt.
- Azt hiszem én is Téged. - felelte és közelebb hajolva a másikhoz megcsókolta Őt, amit Jamie hangos tenyércsapkodással ünnepelt meg.

- Nem is értem, hogy miért jöttünk be mi is a bababoltba. - kérdezte Damon az előtte ámuldozva nézelödő lánytól. Elena szinte mindennél babaterméknél megállt csodálkozni és ábrándozni. A mögötte bevásárlókocsit tologató Damon már ki sem látszott abból a rengeteg cuccból amit Elena összeválogatott.
- Azért, mert szüksége van Badynek cuccokra, és nem tudom Te hogy vagy vele, de ilyen téren nem igazán bízom meg Ricben. - felelte a férfinek és egy újabb adag babaruhát pakold bele a kosárba vagy inkább a ruhatömeg tetejére.
- Ez rendben van, de Jamie fiú, ugye tudod!? - kérdezte nevetve a férfi. - És Te egy csomó rózsaszín ruhát meg játékot pakoltál már be. - mutatott az előtte lévő halomra. Elena nem felelt csak ártatlan arcot vágva megrántotta egyik vállát.
- Gondoltam felkészülök, ha egy kislányt is hazahozna Ric valamelyik nap. - mosolygott. Damon elengedve a kosarat lépett a még mindig válogató hasonmás mögé és hátulról szorosan átkarolva és magáhozhúzva suttogva kérdezte a másikat. - Nem bántad meg?
- Micsodát? - értetlenkedett a lány.
- Hogy vámpír lettél, és hogy le kellett mondanod erről? - nézett körbe a gyermek termékekkel teli áruházban. Elena nem válaszolt rögtön csak fejét hátradöntve a férfi vállának, kezeit a vámpíréval összekulcsolva némán álltak ölelkezve percekig.
- A gondolat, hogy soha nem lehet gyerekem, szörnyű . - Kezdte halkan a lány és a férfi még szorosabban húzta magához a másikat. - De azt még nehezebben tudnám elviselni, ha nem lehetnék Mindig veled. - fejezte be gondolatát, amely mindkettőjük arcára mosolyt csalt. - Tudod, ez a hely megihletett. - Damon érdeklődően tekintett le a karjaiban megbújó lányra.
- Úgy érted...? - vette a célzást a férfi, de gondolta rákérdez, hátha megint félreért csak valamit.
- Úgy ám... - azzal Elena kibontakozott a vámpír erős karjaiból és szembefordulva vele egy hosszú és szenvedélyes csókot adott barátjának. - Attól, hogy nem lehet gyerekünk még próbálkozhatunk. - viccelődött huncut mosollyal az arcán a lány amit Damon igen nagyra értékelt így csípőjére kapva a lányt teperte le a földre.

(A bababolt előtt)

- Muszáj neked mindig felbukkannod?! - kérdezte Klaus ingerülten az előtte ostobán ácsorgó Stefantól, akinek sikerült elrontania a pillanatot. - Mégis mit keresel egy bababolt előtt éjszaka?
- Én mindenhol ott vagyok, ahol te is, Klau. - felelte szerelmesen a másik, majd éles pillantást vetett az értetlen Caroline-ra. Ő még nem tudta ezek szerint, hogy Stefan buzi. Pedig ez köztudott volt. - Mit csinálsz te itt? - a hangja szemrehányó volt, sőt, már-már undor csendült ki belőle, amit a szőke vámpír nem tudott mire vélni.
- Velem van! - jelentette ki Klaus és a lány elé lépett.
- De Klau... és mi lesz velünk?
- Az én nevem Klaus, jegyezd már meg! És nincs olyan, hogy velünk. Most pedig takarodj innen! - Stefan azonban egy tapodtat sem moccant, mire Bobby ügyetlen szárnycsapásokkal a levegőre emelkedett és a vámpír elé repült, aki mosolyogva figyelte a kis sárkányt. Fél napos volt, vagy sem, a fogai már elég élesek voltak ahhoz, hogy amikor lecsapott a férfi állára, az fájdalmában felkiáltson.
- Ááááá! Az állam! Csak az államat ne!!! - ordította kínjában. Nem bírta sokáig elviselni, hamarosan a Niagara-vízesés ömlött ki a könnycsatornáiból. - A gyönyörűséges baltaállam!! Klau szólj rá, kérlek!! Segítsen valaki!
- Miért nincs itt Ric, amikor szükség lenne rá? - sóhajtott Klaus és igyekezett az emlékezetébe vésni Stefan szenvedését, amíg Bobby az állán csüngött. - Engedd el, Bobby. - mihelyst a sárkány megtette, amire gazdája utasította, Stefan úgy iszkolt el, mintha puskából lőtték volna ki. Vagy rakétából. Hátha a Napig sikerült kirepülnie.
- Ez meg mi volt? - kérdezte Caroline. Nik megrázta a fejét és mosolyogva felé fordult.
- Semmi olyan, ami számítana. - átkarolta a lány derekát és lassan közelebb húzta magához. - Hol is tartottunk?
- Még mindig nem vagyok olyan hülye, hogy elcsábuljak neked! - felelte kuncogva Caroline. Klausnak eszébe jutottak Elena szavai, így magabiztosan állította az ellenkezőjét.
- Biztos forrásból tudom, hogy ez nem így van.
- Mi? - csodálkozott a lány, de a hibrid nem válaszolt.

(boltban)
- Na minden megvan? - kérdezte Damon legjobb barátját kissé ziháló hangon. Ric nem válaszolt, csak összeszűkült tekintettel mérte végig a férfit és annak barátnőjét, majd csak aztán szólalt meg.
- Kócos haj, kifordított póló, félregombolt ing, lehúzott slicc és... - úgy tett mint aki szagot fogott. - .. enyhe kókusz illat. - állapította meg a töri tanár. A két 'bűnös' nem szólt semmit sem, csak szemeiket lesütve, de közben széles mosollyal várták a felismerést. Tudták mindketten, hogy Ric egyből legvágta mi is történhetett közöttük. Hogy őszinte legyek Damonnak, talán még előnyös is volt, hogy barátja végülis megtudta ezt a dolgot, így mostmár nem nézi Őt egy pancsernek mert a múltor volt egy kis problémája. - Ti verekedtetek??!! - kiáltott fel hangosan Alaric, mint aki pont ráhibázott a dologra. Elena és Damon egyszerre kapták fel hitetlenkedve a fejüket.
- Dehogy Ric! - válaszolt Damon. - Szeretkeztünk, azt hittem egyértelmű. - mutatott az erre utaló jelekre.
- És akkor hogy magyarázod meg a kókusz illatot? -kíváncsiskodott tovább a vámpírvadász, mert egyszerűen nem hitte el a másik szavait.
- Oh, az csak a masszázs balzsam. - szólt közbe a hasonmás és kezével legyintett egyet.
- Miért Ric, a kókuszillat az verekedésre következtet? - érdeklődött a vámpír.
- Általában, igen. - rántotta meg egyik vállát, majd felemelve Jamiet egy pelenkázóról nyújtotta oda Damonnak. - Vigyáznátok Rá? Kipróbálnám én is anyátokkal ezt a masszázs balzsamosdit. - kacsintott csibészül Elena és legjobb barátjára, majd márcsak hűlt helyét lehetett észrevenni. Damon a hangosan kacagó és egy értelmetlen, csörgő játékot rágó Jamiet egyből a nyakába véve nézelődtek tovább az áruházban.
- Figyelj, megkeresem Bexet, hátha kell neki valami segítség. - szólt Elena szerelmének, aki egy bólintás után megfogva Bady egyik apró csuklóját tanította a kisfiút az integetésre.
- Pá pá Elena. - mondta közben a vámpír.
- Sija Ejena. - mondta halkan mosolyogva Jamie is, aminek hallatára Damon büszkén húzta ki magát, hogy már is tanított valamit a kis lurkónak.
- Na figyelj Bady, én most ide leraklak a műanyag motorokhoz, 2 perc és jövök, addig el ne tűnj. - szólt kedvesen, de határozottan a kisfiúhoz. - Mindjárt jövök kisöreg, itt várj meg. - kacsintott a gyereknek, majd telefonját előkapva indult meg Esther és Ric keresésére, hogy visszaadja barátjának a twitteren művelt alázását.
Néhány perccel később, mikor a vámpír visszatért a lábbalhajtható járművekhez Jamienek már csak hűlt helyét találta.

(bolt előtt)

- Szóval? - sürgette Nik a döbbenten ácsorgó Caroline-t.
- Nem igaz. - mondta néhány percnyi csönd után, amin a hibrid nevetni kezdett.
- Dehogynem igaz!
- Nik... - kezdte a lány, de nem fejezte be. Viszont feltűnően a másik ajkait bámulta. Aztán mikor rájött, hogy kissé feltűnő, pár centivel feljebb emelte tekintetét, a kék szempárba.
- Még hogy nem igaz... - forgatta a szemeit Klaus mosolyogva és már alig pár centire voltak egymástól és a távolság folyamatosan csökkent.
- Nik...
- Niky. Niky. Niky. - mindketten egyszerre fordultak a hang irányába. Bady közeledett feléjük, miközben Nik újraszerkesztett nevét hajtogatta megállás nélkül. Caroline először a hibridre pillantott, majd újból Jamie-re, aki eltökélten totyogott feléjük.
- Kié ez a baba? - kérdezte, de már rohant is a gyerekhez és az ölébe kapta.
- Ricé és az anyámé. - látván a vámpír arckifejezését, Klaus felröhögött. - Tudom, ne is kérdezd.
- Hogy hívnak, cukorfalat? - a kisfiú nem mondott semmit, csak hangos nevetésbe kezdett és a hibrid felé mutatva, megint rázendített.
- Niky. Niky. - Caroline ragyogó tekintettel nézett fel Nikre, aki hasonló módon viszonozta.
- Még egy ilyen tündéri gyerekkel sem találkoztam még.
- Jamie Saltzmannak hívják, alias Bady, ami a Badassből jött. Bady, ő itt Caroline! Köszönj szépen!
- Cajoline. - ismételte a lány nevét, majd tapsviharban tört ki.
- Szia Jamie! - átadta a gyereket Klaus kezébe. - Mázlista vagy, hogy ilyen bátyád van, ezt jegyezd meg.
- Niky! Niky!
- Imádom, ahogy a nevedet mondja. - mondta Caroline elragadtatva. - Nekem viszont mennem kell mostmár.
- És mi lesz azzal, amit elkezdtünk? Kétszer is... - a szőkeség közelebb hajolt hozzá és egy puszit nyomott Nik arcára.
- Majd máskor. - és aznap másodszorra is eltűnt a férfi elől.