I found myself in You 2. (18+)

Boldog karácsonyt mindenkinek!:D megérkezett a 2. fejezet is ami kissé... hmm... másmilyen lett mint eredetileg terveztem, de mindegy az eredeti elképzeléseim tolódtak egy fejezettel:) ez a fejezet megkapja a 18-as karikát, a benne történő.. dolgok miatt:D Szeretném ezt a fejezetet kedves sucktesómnak, Sleepy-nek, valamint Andie-nek, Encinek, Lizyy-nek és minden kedves idetévedő olvasómnak ajánlani!:) Enjoy!

2.

   Másnap reggel a férfi még Caroline előtt ébredt fel. Oldalra fordulva ránézett a békésen szunnyadó lányra. Háttal feküdt neki, de hallotta egyenletes lélegzetvételeit és látta is ahogy mellkasa lassan föl-le emelkedik és süllyed, így tudta, hogy még mindig alszik. Nagyot sóhajtva visszahajtotta fejét a párnára és a plafon kezdte tanulmányozni különösebb érdeklődés nélkül.

   A tegnap este... hihetetlen volt. És itt nem kifejezetten csak a befejezésére gondolt. Amikor a koporsó fedele felnyílt és Alaric vigyorgott vissza rá a fehér tölgyből készült karóval a kezében, ami aztán szépen a mellkasában landolt, ahogy azt kell, biztos volt benne, hogy a történet számára véget ért. Ezzel szemben Tyler testében tért magához, ahova a Bennett boszi helyezte, akinek mindenkinél több oka lett volna a hibrid halálát kívánnia. Ő azonban az anyjára és a barátaira gondolt és ezért lehetett még mindig az „élők” soraiban. Ami pedig a folytatást illette – és itt megint vetett egy pillantást a mellette fekvő személyre – az leírhatatlan volt. Végre megtapasztalhatta, milyen lehet a túlsó oldalon lenni és bár sosem gondolta volna, hogy ilyen intenzív hatással lesz rá a másik, mégis így volt. Ajkai édesek és puhák voltak, ugyanakkor csókjai tüzesek és szenvedélyesek.

   Egyik karjával gyengéden végigsimított a vámpír szőke loboncán, aztán amennyire halkan csak tudott, kikelt az ágyból és a fürdőszoba felé vette az irányt. Kifele menet újból megakadt a tekintete egy pillanatra a rajzon, amit tőle kapott a lány. Amikor a bál után sietve kezébe vette ceruzáját és egy papírfecnit, hogy megörökítse az emlékeiben élő Caroline-t, ahogy azzal a fenséges kancával ácsorgott a háza előtt, szinte biztos volt benne, hogy a rajz vagy a kukában darabokra tépve, vagy a tűz pusztító lángjai közt fogja végezni. Ezzel szemben Ő megtartotta, ráadásul az éjjeliszekrényén őrizte, mintha egy számára nagy jelentőséggel bíró  emlék lenne.

   Egészen addig nem is tudta, hogy vigyorgott, amíg a fürdőben bele nem nézett a tükörbe és egy idegen arc nem nézett vissza rá ostoba mosolyra görbült szájjal, mely mögül az ő vonásai köszöntek vissza. Saját magát látta egy másik személy képében. Szőke fürtjeit barnára cserélte, kék szemei barnává változtak, profilja fiatalabb, kicsit teltebb lett, bőre pedig kreol barna. De még mindig Ő volt az, eme test árnyékában is. Amikor egyik kezével kinyúlt, hogy megérintse az arcát, a tükörben lévő Tyler pontosan ugyanazt a mozdulatot tette meg. Aztán elővillantotta jellegzetes mosolyát, mire a Lockwood fiú ajkain is megjelent.

   Hát akkor... kezdődhet a játék, Tyler.

   Nem először csinálja ezt a testelfoglalós trükköt – igazság szerint mindig is ez volt a kedvence. Az évszázadok alatt számtalan alkalommal vetette be, hol menekülés, hol a saját szórakozására vagy, mint Alaric esetében, a terve megvalósítása érdekében. Amíg ezen járt az agya, levette magáról az öltözékét, közben pedig megnyitotta a zuhanyzóban a vizet. Amikor lenézett ideiglenes testére, gúnyis vigyor ült ki az arcára.

   Azt hittem nagyobb vagy, Tyler. – gondolta magában cinikusan és már be is állt a zuhogó víz alá. Háttal állt a zuhanyrózsának, egy ideig élvezte, hogy a víz a hátát masszírozza, majd hátrahajtva fejét benedvesítette a haját.

   Csukott szemmel kinyúlt oldalra, elvett egy szappant, gyorsan bedörzsölte vele a testét, amit a forró víz azon nyomban le is mosott róla. Aztán a sampont vette a keze ügyébe, és megmosta a haját. Miután végzett, elzárta a vizet, kilépett a párás melegből és egyenesen a szőke vámpírlánnyal találta szembe magát, aki az ajtóban állt és elvarázsolt tekintettel nézte őt.

   - Caroline! – kiáltott fel meglepetten és ösztönösen egy törülköző után kapott, hogy eltakarja magát, mikor a másik nevetve megszólalt.

   - Mit csinálsz? Nincs rajtad semmi, amit ne láttam volna. – azzal bezárta maga mögött az ajtót, nehogy a kellemes meleg levegő kipárologjon a helyiségből. – Amikor nem találtalak az ágyban, egy pillanatra pánikba estem, hogy álmodtam az egészet... – közelebb lépett hozzá és egy lágy csókot lehelt a férfi ajkaira. Aztán mosolyogva felnézett rá, majd lassan kibújt a pólójából. – Miért nem vártál meg? Én is le akartam tusolni. – a hibrid szeme élesen megvillant, mikor előbukkant Caroline mezítelen felsőteste, egyedül a mellei maradtak takarásban előtte. Éhesen megnyalta a száját, miközben szemeit képtelen lett volna levenni Róla. A teste tűzbe jött, a vér pedig mintha egyetlen testrészében összpontosult volna, pláne a lány következő kérdése után. – Segítesz?

   A hangja, akár egy csábító szirén, hívta magához, ő pedig kész volt engedni az invitáló szavaknak. Mielőtt viszont ajkai birtoklóan a másikéira tapadhattak volna, Caroline szeme levándorolt a férfi még mindig vizes testén és megállapodott a sátorként előredudorodó törülközőn. Szó nélkül a szerszámát eltakaró anyag után nyúlt és egyetlen mozdulattal megszabadította tőle, ami aztán a fürdőszoba csempéjén landolt.

   Mikor ragyogó, égkék szemeit megint ráemelte, a hibridnek nem kerülte el a figyelmét a bennük megjelenő csibészes csillogás, ám sokáig nem tudott ezen agyalni, mert Caroline végigsimított ágaskodó férfiasságán, ami minden egyéb gondolatot kiűzött a fejéből. Felszisszent. Egyszerűen képtelen volt elhinni, hogy ekkora szerencséje legyen és pont annál a lánynál, akiért egy ideje áhítozott. A vámpír kezével még mindig a legnemesebb testrészét kényeztette, azonban ő sem bírt már magával. Lehajolt hozzá, és lecsapott a másik szájára. Caroline ha meg is lepődött hirtelen jövő hevessége láttán, nem mutatta. Egyik kezével átfogta a nyakát, míg a másikkal még mindig odalent simogatta. A férfi ajkait kéjes nyögés hagyta el és egy pillanatra kiszakadt a csókból, de a szöszi gyorsan visszahúzta magához és mostanra már mindkét keze a nyaka körül volt. A hibrid átvette a dolgok irányítását, magához vonta a lányt, megemelte a fenekénél fogva, mire az két lábát rögtön átkulcsolta a derekán, és a mosdókagylóhoz vitte magukat.

   Szerszáma a vámpír lába közé nyomódott, amitől Caroline fejét hátravetve halkan nyöszörögni kezdett. Ez épp elég volt a férfinak, hogy elinduljon felfedezőútra a másik testén. Csókjaival halmozta kecses nyakát, majd haladt egyre lejjebb. Kioldotta hátul melltartóját, így már teljesen láthatóvá vált előtte a felsőteste. Ajkaival azon nyomban rá is tapadt az egyik mellére, mikor nagyon halványan hallotta odalent az ajtó nyitódását, záródását, de nem szentelt különösebb figyelmet neki.

   Ezzel szemben a lány annál többet.

   - Hahó, Caroline! Hazajöttem. – hangzott fel a seriff hangja a földszintről. Az említett személy ijedten kapta fel a fejét és vele együtt a férfit is próbálta visszarángatni a földre, aki kábultan és értetlenül tekintett rá a lányra, mert az rögtön leugrott a mosdóról és a pólója után kapott.

   - Várj! – szólt utána mikor már visszavette felsőjét. – Miért... Hova... Miért? – nem volt képes egyetlen teljes, értelmes mondatot sem kinyögni.

       - Hazajött anyu! – adta a magától értetődő magyarázatot Caroline. – Azt akarod, hogy rajtakapjon minket a fürdőszobában?! – amikor a hibrid egy teátrális mozdulattal megvonta vállát, a másik egyből hozzávágta a törülközőjét. – Vegyél fel valamit! – azzal magára hagyta a helyiségben. Egy pillanatig csak döbbenten ácsorgott, aztán lassan lenézett magára.

   Most mi az ördögöt csináljak ezzel?! – tűnődött idegesen. Sajnos a hormonszintjének és ezzel együtt a férfiasságának közel sem volt elég ez a rövidke előjáték, sőt...

   Jobb híján visszavette tegnapi ruháját de, ahogy sejtette, a nadrág nem az ő oldalára állt a rejtegetés terén. Igazított rajta, próbálta minél jobban eltakarni az elől lévő félreérthetetlen kidudorodást, de a nyavalyásnak odalent még mindig jobb ötletei voltak. Igyekezett máshova terelni a gondolatait, de agya a központi parancs ellenére is vissza-visszatért Caroline-ra és arra, amit az előbb csináltak. Ami majdnem megtörtént.

   Oké, gondolj másra! – lehunyta a szemeit és erősen koncentrált. – Semleges dolgokra. – semmi nem jutott eszébe, amitől visszaállhatott volna minden a régi kerékvágásba. Csukott szemhéja mögött is az a csillogó kék szempár nézett vissza rá, ami néhány perccel korábban.

   - Hé, Tyler, nem jössz... – nyitott be Caroline, de nem fejezte be a mondatot. Lassan ráemelte tekintetét, de már nem csak egy kívánatos lányt látott maga előtt, hanem kiszemelt prédáját is, akit mindenáron meg kell kapnia. A vámpír belépett a szobába és bezárta maga mögött az ajtót. – Így talán... mégse gyere le.

   A férfi vámpírsebességgel Caroline előtt termett és úgy nyomta rá ajkait az övére, mintha a tulajdona lenne. Amikor a szöszi felnyögött, nyelvével utat tört magának a szájába, de a másik eltolta magától.

   - Tyler! – rivallt rá. – Mi bajod van?

   - Még kérded?!

   - Miért csinálsz úgy, mintha most csinálnánk ezt először? És... hogy nézel ki?!

   A hibrid oldalra fordítva a fejét belenézett a tükörbe. Egy igazi vadászt látott benne, s nem egy középiskolás fiút, akinek a testét viselte. Gesztenyebarna szeme aranysárgává változott, míg alatta az erek valósággal táncot jártak. Szemfoga megnyúlt és vadul lüktetett, szinte könyörgött, hogy belemélyeszthesse valakinek a bőrébe. Vett néhány mély levegőt és felhasználta közel egy évezredes tapasztalatát, hogy visszafojtsa előtörő vérszomját.

   - Jobb? – kérdezte egy kis idővel később.

   - Határozottan. Mostmár csak azzal kéne valamit csinálnod. – mutatott le kuncogva a nadrágjára.

   - Ó, nekem lenne rá ötletem.

   - Igen? Elég fura lenne, ha mindketten eltűnnénk tíz percre idebent, nem gondolod?

   - Majd gyorsan csináljuk. – vágta rá, mire Caroline felnevetett.

   - Tudod mit szoktam mondani... gondolj a nagyidra! – mondta és újfent magára hagyta. Hallotta, ahogy lesétál a lépcsőn, aztán azzal a nevetséges magyarázattal áll elő a seriffnél, hogy éppen zuhanyzik.

   Lerogyott a csempére és egy dologra fókuszált. Sajnos már az előtt tudta, hogy egyetlen emléke sincs a nagymamájáról, hogy kutakodni kezdett volna a memóriájában. Mikor a szülei áthajóztak erre a kontinensre, az ő őseik nem jöttek velük, Klaus pedig már itt született. Más emberek képeivel próbálkozott, de elméje minden egyes alaknál visszaidézte Caroline tökéletes alakját, arcát, csókjait...

   A francba!

   - Caroline. – nem kellett hangosan kimondania a nevét, mert így is kristálytisztán hallotta odalentről a hívást. Felsietett a lépcsőn és résnyire kinyitotta az ajtót.

   - Mi van már megint?

   - Egyéb ötlet? – kérdezte fogcsikorgatva. A lány döbbenten nézett rá odakintről, majd kirobbant belőle a nevetés.

   - Te aztán tényleg kanos vagy ma. – a férfi nem válaszolt a gúnyos megjegyzésre. – Nem tudom, Tyler, akkor intézd el gyorsan magadnak! – mielőtt visszacsukta volna az ajtót még halkan hozzátette. – És nyisd meg a vizet! Érdekesen zuhanyzol megnyitott csap nélkül.

   Úgy tett, ahogy a vámpír mondta, megnyitotta a csapot és fel-alá kezdett járkálni a helyiségben. Egy mocskos, kéjenc gazember, ha megteszi, amit Caroline mondott neki. De akkor mi mást csináljon? Ne vegyen róla tudomást? Elég nehéz lenne, tekintve, hogy most sem képes figyelmen kívül hagyni.

   Miért nem képes lenyugodni végre? Mert egy hajszál híján megtörtént köztük? Mert úgy kívánja a lányt, ahogy eddig még senkit? És nem csak a testére gondolt. Komolyan meg akarta Őt ismerni. Kívül és belül. Tudni akarta mi csal mosolyt az arcára, vagy mi ríkatja meg. Mi élete legnagyobb álma és legszörnyűbb félelme. Ismerni akarta testének minden egyes porcikáját, ahogy a sajátját ismerte. És épp amennyire vágyott ezekre... pont úgy rettegett is tőlük. Félt, mert egy olyan területre tévedt, ahol még nem járt ezelőtt és sem térképet, sem használati útmutatót nem kapott a belépéskor.

   Ahogy ezen gondolkodott, észre sem vette, hogy már egy ideje egy helyben ácsorgott, egyik kezével pedig a falat támasztotta. Aztán lehajtotta a fejét, mialatt szabad keze a nadrágjához vándorolt, miközben nem győzte átkozni magát és az immáron tenyere között tartott férfiasságát. Bár végülis a lány tanácsolta neki, hogy könnyítsen magán, ha máshogy nem megy, igaz? Akkor nem kell rosszul éreznie magát, hogy Caroline fürdőszobájában épp mit csinált. Felnyögött, mikor lassan végigsimított a legérzékenyebb pontján, s annak ellenére, hogy ez nem az ő teste volt, az érzés pontosan ugyanolyan volt.

   A zuhanyfülkéből kiáradó forró, párás levegőtől fűtött szobában hamarosan rákapott egy ideális ritmusra, s közben azt képzelte, hogy a lány feljön hozzá és Ő csinálja az izgató mozdulatokat.

   Váratlanul kinyílt az ajtó és hideg fuvallat csapta meg a férfit, aki kábán hátranézve Caroline-t látta meg, amint jobb lábát a bal után téve közeledett felé. Ideje sem volt szégyenkeznie azért, amin éppen dolgozott, mert a vámpír egy gyors mozdulattal a falhoz taszította és egy szenvedélyes csók után átvette az irányítást a kezével a hibrid hímtagján.

   - Ha már én okoztam ezt, úgy illik, ha én is segítek feljuttatni téged. – suttogta, majd letérdelt elé és puha, selymes bőrével kezdte kényeztetni férfiasságát. Klaus hátravetette a fejét és ajkait kéjes morgás hagyta el, míg Caroline keze fel-le járt lüktető szerszámán és egy csókot adott fedetlen hasára.

   - Caroline... – mondta elfúlt hangon. A szöszi tudta mikor kell mozognia és mikor álljon meg, hogy az édes kínzás tovább tartson. A férfi a plafonra szegezte a tekintetét, de nem látott semmi mást a ragyogó fényességen kívül. Eltűnődött, vajon miért nem kapott még lángra a teste, de több ideje nem volt gondolkozni, mert ekkor megérezte a lány forró, nedves nyelvét a legnemesebb testrészén és majdnem feljutott a csúcsra. Meg kellett kapaszkodnia a mosdókagyló szélében, mert úgy érezte, menten felmondja a szolgálatot a lába. Folytatódott a vadító gyötrelem, amit Klaus nem bírt sokáig ép ésszel elviselni. Caroline magáévá tette, győzedelmeskedett a teste és a lelke felett is. – Kérlek... – préselte ki magából a esedező szót. A másik megkönyörült rajta. Az egyenletes tempót egy gyorsabb, sürgetőbb ütem váltotta fel, ami vészesen közel juttatta őt a gyönyörhöz.

   Az orgazmus mindent elsöprő erővel tört rá és olyan intenzív volt, hogy a szájához emelte a kézfejét és keményen ráharapott, nehogy felkiáltson. Érezte, hogy fogával átszakítja a bőrt rajta és azonnal ki is serkent a vére, míg ő a élvezet hullámain lovagolt.

   Miután véget ért, kimerülten csúszott le a fal mentél a padlóra, két lábát széles terpeszre nyitva, hogy helyet adjon a lánynak.

   - Mostmár biztos, hogy le kell zuhanyoznom. – szólalt meg. A levegőt ziháltan vette, de korántsem annyira, mint a férfi. Caroline oldalra döntött fejjel, mosolyogva nézte őt. – Hmm... Eddig nem ilyen fejet vágtál, valahányszor elmentél. De be kell valljam... gyönyörű voltál... – tette hozzá egészen halkan. Klaus előrehajolva egy könnyű csókot nyomott a másik ajkaira, ami inkább a köszönet jelképe volt, mint bármi másé. – Szívesen. De valamelyik nap beváltom rajtad. – figyelmeztette vidáman, mire a hibrid felnevetett.

   - Megbeszéltük.

   - Most pedig, ha megbocsátasz... nekem is le kell tusolnom. – pattant fel a vámpír és húzta magával őt is. – Anyu lefeküdt aludni, úgyhogy nem kell lerónod előtte a tiszteletköröket. Vért a hűtőben találsz, szolgáld ki magad! – kitessékelte Klaust a fürdőből, aki út közben felhúzta a sliccét, és magára kapta a pólóját is.

   Lement a földszintre és egy tasak vér, valamint egy pohár kíséretében ment vissza Caroline szobájába. Töltött magának a vörös folyadékból és belekortyolt. Tudta, hogy vigyorog, nem kellett külön belenéznie hozzá egy tükörbe, az arcizmai sajogni kezdtek, de nem tudta lemosni magáról. Alig tudta elhinni, hogy miben volt része az imént! Nos... kinek kell lottónyeremény, mikor ő már megütötte a főnyereményt?

   Tíz perccel később a lány kilépett egy szál törülközőben, a haja nedvesen tapadt a fejére. A küszöb előtt állt meg és ádáz kifejezéssel nézte a hibridet.

   - Elfogyott a meleg víz. Gyakorlatilag megfagytam.

   - Hát, gyakorlatilag ez nem lehetséges... – felelte Klaus még mindig kajánul vigyorogva. – Különben is, ha nem mondtad volna anyukádnak, hogy zuhanyzom, nem kellett volna megnyitnom a csapot.

   - Igen? Te pedig ha megtanulnál uralkodni magadon, nem kellett volna azt mondanom!

   - Ha már ezt a játékot játsszuk, akkor neked meg nem kellett volna felizgatnod...

   - Ó, bocsánat, többet nem fordul elő, arra mérget vehetsz! – sziszegte dühösen a vámpír, mire a férfi felpattant és önfeledt nevetés kíséretében szorosan a karjaiba zárta. A másik vállai pillanatokon belül elernyedtek és ő is kivette a részét a röhögésből. Egy darabig még ott álltak, egyikük sem akarta elengedni a másikat. Kis idő elteltével Klaus jobbra-balra kezdte ringatni magukat, mintha lassúznának, ami a lánynak nem volt ellenére. Fejét a hibrid izmos mellkasára hajtva adta át magát a pillanatnak. – Nem lehetne megállítani az időt?

   - Attól tartok nem. – suttogta a fülébe. – De az idő kereke a mi oldalunkon áll. Millió és egy ilyen napunk lehet még.

   - Örülök. – érezni lehetett a hangján, hogy mosolyog, és mikor Klaus megforgatta, látszott is. Visszahúzta magához és folytatta iménti gondolatmenetét.

   - Annyi időnk van, amennyit csak akarunk... Bejárhatjuk egész Európát, Afrikát, Amerikát, Ausztráliát... – röviden felnevetett. – még az Antarktiszt is, ha akarod. – ahogy Caroline felnézett a hibrid arcára, a megszokott arc helyett egy másik, férfiasabb tekintett nézett le rá. Rövid, göndör, szőke hajkoronával büszkélkedett, vad, kék szempárral és ahogy befejezte a mondatot, még jellegzetes akcentusát is felismerte. A legfurcsább és legrémisztőbb azonban mégis az volt a látomásban, hogy nem ijedt meg tőle, nem lökte el magától, nem csinált semmilyen ellenszenves gesztust sem... csak a közelében akarta magát érezni. Képzelgése az első pislogás következtében semmivé vált, és újból Tyler alakja volt előtte, az ő karjai közt volt.

   - Nem is tudtam, hogy ilyen terveid vannak a jövőre nézve... – jegyezte meg Caroline, amire egy gyengéd csók volt a felelet.

   - Ha szeretnéd, felőlem egy házban is leélhetjük hátralévő életünket... melyik legyen? A te anyádé vagy az enyémé? – kérdezte vigyorogva. A lány viccesen vállon boxolta. Klaus egy szempillantás alatt megállította magukat és komolyan a vámpírra nézett. – Caroline.

   - Igen, Tyler?

   - Eljönnél velem egy randira?